Úgy, hogy már egyrészt csomó dolgot végig nyomorogtam, és most màr szépen ezeket ismerem, tudom kezelni őket, vagy legyintek rájuk, hogy jaaa hát ez nem is probléma. Plusz a hétvége szigorúan rólam szól, és arról amihez éppen a legnagyobb kedvem van, de lehetőleg valami “cselekvős” dolog. Varrás, festés, lakberendezés, kutyasuli. Ebből tudok töltekezni, ezt tudom várni. Arra jöttem rá, hogy -és ez nem univerzális megállapítás-, hogy sokkal több erőm van a hülyeségekhez, ha tudom, hogy van mit várnom hétvégén. Másrészt, szabadúszó vagyok. Ha előre elvégzem a munkák nagy részét, tudok pihenni hosszabb ideig, alhatok tovább, lehet jóga után még habfürdőzni, vagy szabadnapot tartani. Nagyon jó az is, hogy amennyire lehet a napi rutinom lehet fixen az igényeim alapján alakított, de ha éppen azt érzem, hogy este 11kor vagyok produktívabb, akkor is dolgozhatok. 3 évig jártam terápiára egyébként, és ha nem is volt könnyű, nagyon hasznos volt, jó élményként gondolok rá, megtanultam egy gondolkodási koordináta rendszert a saját problémáimhoz, amiben elkezdtem tájékozódni végre. És, hogy miért nem csúsztam rá semmi keményebb cuccra amikor az anyám és a bátyám temetése után vizsgáztam az egyetemen, konkrétan két órával később, teljesen megreccsenve? Ezt már én sem tudom, de valahogy nekem a megoldási opciók között mindig előbb volt a sok sírás, mint a kibontok egy üveg valamit.